Koterla Jánosné
Civil élet Füzérkomlóson a II. világháború viharai alatt

Mivel én 1936-ban születtem, mikorra ideért a front még gyerek voltam. Kilencéves voltam akkoriban, és apámékkal együtt éltünk Füzérkomlóson. Már csak a háború vége után költöztünk ide Füzére. Kislányként nem sok katonaemlék maradt meg bennem mivel nem igen érdekelt engem akkor sem meg most sem a katonáskodás, de mivel mindenkinek összeszövődött az életével a negyvenes években a háború, hát mi sem maradhattunk ki belőle.

Az akkori házunk ma már nincsen meg, most az orvosi rendelő álla a helyén. Akkor nem is volt olyan nagy Komlós, mint most. A főút mentén álltak csak házak, na meg a kisvonat is itt állt meg. Először akkor szembesültem a háború borzalmaival, amikor a Herskovics családot elvitték a falunkból. Nagyon jóba voltam a kislányukkal, sokat játszottunk együtt, addig a napig míg szekérre nem rakták őket, úgy ahogy voltak. Az öreg Herskovics bácsi, aki már bottal járt, csak annyit mondott nekünk hogy „Utánunk van ki sírni, de utánatok nem lesz senki.” Ez a mondat a mai napig megmaradt az emlékezetemben. És igaza volt az öregnek. Az igazi borzalmak csak utána jöttek.

Már karácsony lehetett, mire megérkeztek az oroszok. Az egyik tiszt nálunk rendezkedett be, az első szobában. Ő nagyon rendes volt velünk, soha egy rossz szót sem szolt ránk. Itt voltak vagy három hétig, mivel Hidasnémetinél a németek felrobbantották a hidat, így nem tudott a front továbbhaladni, míg újjá nem építették azt. A faluból vagy hat embert vittek el robotra, többek közözött a híd újjáépítésére is. Mit ne mondjak, nem jött mindegyikük haza onnét sem, nem csak az orosz fogságból.

No de még mielőtt bejöttek volna az oroszok, szinte az egész falu bujkált a pincékben. Mi a Kerekes pincébe bujkáltunk. Az egyik asszony várandós volt, épp akkor szült mikor megérkeztek hozzánk az oroszok. Minket, gyerekeket a krumpliszsákok mögé küldtek, hogy ne lássuk a szülést, de jól hallottam, mikor az orosz katona zörgetni kezdte a puskájával a pince ajtaját. Apám tudott oroszul, így mondta neki, hogy épp most szültetett meg egy kisgyerek, és hogy ne bántson minket. Na, ez a tiszt fogta magát, szolt a többieknek, és már jött is a segítség. Hoztak lepedőt, felvitték őket a házba, mondta hogy fűtsenek be, nehogy valami baja legyen a gyerekeknek. Sajnos nem minden orosz volt ilyen szívélyes. Ez a tiszt, aki elintézte, hogy a csecsemőnek ne kelljen a pincében aludnia, a mi házunkba volt elszállásolva. Később már mi is előjöttünk, kimerészkedtünk vissza a házba.

Nem sokkal később lövést lehetett hallani, hát a Kerekes pajtájánál egy magyar katonát kézen lőttek. Az orosz tiszt behozta hozzánk és ellátta a kezét, berakta két fa közzé, és jó erősen bekötötte neki. Sajnos nem sokkal később megmutatkozott az orosz hadsereg másik arca is, két részeg kozák baktatott végig az úton, és pont ide tévedtek be. Az egyikük annyira részeg volt, hogy a puskáját is elhagyta, a másiknál volt ugyan, de nem volt benne lőszer. Amikor meglátták a magyar katonát, azonnal neki akartak esni, de az orosz tiszt az egyiket kilökte az ajtón, a másikkal viszont nem bírt. Elég soványka ember volt sajnos. A magyar katona sírva könyörgött, hogy ne bántsa, mert három kisgyereke van de, a kozák csak nem hagyta békén. Mi ijedtünkben kimásztunk az ablakon, de még visszanéztem a vállam fölött, és láttam, hogy a kozák a masináról lekapta a forró vasat, azzal kezdte el verni a katona fejét. Szabályosan kettévágta szegénynek a koponyáját. Soha az életbe nem láttam olyan szörnyű dolgot azóta sem. Aztán becsavarták egy vászonlepedőbe és gyorsan szekérre rakták, hogy orvoshoz vigyék, de Körfölyösig jutottak csak vele, ott halt meg a lovasszekeren.

Mikor már átvonult felettünk a front, elkezdték összeszedni a férfiakat orosz hadirobotra. Apám könyörgött a tisztnek, hogy ne vigyék el őt is, mert éhen hal a családja. Már másodszor segített ki minket a bajból az orosz tiszt. Apámat és egy másik férfit, aki megszökött a hídépítésből, elbújtatták az istállóba. A jászol alá beszögezték őket, és egy bikát meg két tehenet állítottak elé. Amikor az orosz katonák átkutatták a házakat a férfiak után, nem találták meg egyiküket sem.

rögzítette: Bréda Dávid
rögzítés időpontja: 2009?
elmondta: Koterla Jánosné
születési idő: 1936.08.30
település: Füzérkomlós
katonai rang: civil