Palágyi István
Bózsva ellenáll

Édesapám az első világháborúban tizedesként szolgált a magyar hadseregben, 5 évig volt távol, így a családom már hozzászokott valamilyen szinten a háborúhoz. Apám 5 évig volt katona az olasz fronton. Az ő egységére ráárasztották a Piave folyót, és úgy vonultak fel az Alpokba. Ott sérült meg egy támadás során, amikor a leomló sziklatörmelék eltörte a lábát. Édesanyám még 1941-ben meghalt így együtt laktam apámmal Bózsván.

1944-ben ő már nem volt hadköteles korú, ezért itthon marad velem. Még mielőtt a front ideért volna, ’44 telén mi már megtapasztaltuk, milyen a háború pusztítása. Kora ősszel, sőt már nyáron elkezdték a zsidó munkaszolgálatosokkal a futóárkokat ásatni a Kőbérctől egészen a Királykútig. A Magyar Honvédség nagy erővel kezdte meg a visszavonulást és a csapatok átcsoportosítását a Hernád völgye felé. Mivel az országút Nagybózsván haladt át a Zemplénen ezért napokon át láttuk, hogyan vonulnak a katonák a megrakott lovas szekereken nyugatnak. A visszavonulás védelmére a faluba telepítettek két légvédelmi ágyút, amit magyar honvédek kezeltek.

Az egyik őszi napon, amikor a szekerek szinte álltak a sár áztatta úton, feltűnt egy vadászgép Bózsva felett. A légvédelem leadott néhány lövést, de aztán szóltak nekik, hogy magyar felségjelű gép az, ne lőjenek. Átrepült párszor felettünk is, majd egy nagy kanyart írt le a Királykút felett, és ráfordult az útra. Akkor tüzet nyitott a konvojra. Végiglőtte az úton haladó szekereket. A katonák mind beugráltak a fedezékbe, jó néhány ló holtan estek össze a fogatok előtt. Az út mellett harminchat sebesült feküdt.

A mi udvarunkba tisztek voltak elszállásolva, a nyári konyhánk pedig át lett alakítva az itt állomásozó katonák élelmezésére. Itt sütöttek-főztek. A gép egyszer csak felénk fordult, és elkezdte szórni a golyókat, a cserepek szétrobbantak a tetőn, a töltényhüvelyek csak úgy ömlöttek az égből, mint az eső. Apám rám kiáltott, hogy másszak azonnal az ágy alá, ő is bebújt a sajátja alá. A légvédelem is elkezdte lőni a kis gépet, de már késő volt, az sértetlenül elrepült. Amikor vége lett a támadásnak, akkor derült ki, hogy két magyar katonát sikerült agyonlőnie a nyári konyhánál. Az egyikük még mindig itt van eltemetve a helyi temetőben. A repülő csak magyarnak volt álcázva, valószínű’ orosz pilóta vezette.

Amikor a front kezdett felénk közeledni, egyre több magyar és német egység érkezett Bózsvára is. Négy helyre telepítettek 105 mm-es üteget. Mind a négy üteg a mai magyar-szlovák határ fele nézett és a Biste és Vilyvitány térségénél áttörő román és szovjet csapatokat lőtte. Olyan tizenöt kilométerre is képesek voltak vele ellőni, azt mondták a tüzérek. Úgy tervezték, hogy egy reteszállást fognak itt kialakítani, hogy megakadályozzák a Hernád felé való átkelést. De a sors úgy hozta, hogy Szerencs térségéből már megindult egy másik támadás Kassa irányába, a Hernád völgyén felfelé, ezért a magyar tüzéreket folyamatosan visszavonták a faluból, és kivonták őket a Királykúthoz. Oda állították fel ismét a megfigyelőpontot, az ütegeket. Megígérték nekünk, hogy a falut nem fogják lőni csak a környékét. Az oroszok a románokat küldték felderítő munkára, ők nem voltak olyan értékesek, mint az orosz katona.

Az egyik hajnali órában érték el a falut ezek a felderítő előőrsök. Ekkor a magyar és német egységek már visszahúzódtak a Hernád felé, és várták a tüzérek a támadást. A románok a Magyari bácsi csűrje mellé és a Szálócki háza mögé raktak le két-két ló vontatta üteget. A csapatok felzárkóztak kora reggelre, és a Kőbérc előtti téren gyülekeztek, hogy megkezdjék az átvonulást a Királykút felé. Gondolom a felderítők jelezték nekik, hogy magyar egységek bevették magukat ebbe a völgybe, ezért nem mertek az országúton elindulni, hanem a hegyeknek vezényelték a katonákat, hogy a hátukba kerüljenek az Ortáson és a Senyői hegyeken át. A magyar tüzérek viszont kiszúrták a mozgást a hegyoldalban, mert irgalmatlanul megszórták az oroszokat. Így kénytelenek voltak visszavonulni.

Itt a Kőbérc mögötti rétet is folyamatosan lőtték, míg vissza nem szorultak a faluba. A román ütegek megpróbálták viszonozni a tüzet, de amit lőttek egyet az oroszok, a magyar tüzérek egy próbalövéssel bemérték őket, a második már telibe talált. A csűr melletti üteg esetén az első lövés levitte a csűr tetejét, a második olyan húsz méterrel előtte csapódott be. Az éppen ott álló Makó András bácsinak az arcán egy repesztalálatot okozott, majd szétlőtte az ágyúkat. A Szálóckiék házánál lévő üteget úgy lőtték ki, hogy a házfalon átszáguldott a gránát, kiment a másik oldalán lévő nyitott ajtón és a két üteg között kikötött négy ló közzé csapódva robban fel, két oldalra szétcsapva a két üteget és a román katonákat, akik ott álltak. Ők mind a ketten meghaltak, a római templom elé temették őket, majd a háború végén a pálházi tömegsírba hantolták át a testüket.
Aztán abbamaradt pár napra rá a magyarok ellenállása, mivel az orosz és román csapatok már majdnem a hátukban jártak Telkibánya felől. Úgy hallottuk, hogy Hernádnémetin át Eperjesnek vonultak vissza, ott ásták be magukat később. Az oroszok olyan három hetet voltak itt nálunk, mire megindultak megint, tovább Kassának.

Palágyi István bácsi

Áttörési próbálkozások Senyő felé

Új Sándor honvéd sírja Bózsván

Új Sándor - 16.gyaloghadoszt/18. orosházi tüz.oszt

Az álcázott repülőgáp egyik kilőtt töltényhüvelye

Rögzítette: Bréda Dávid
Rögzítés ideje: 2010. 03.04
Elmondta: Palágyi István
Születési idő: 1933.január  20.
Település: Bózsva /Nagybózsva/