Matisz bácsi
1944. Hercegkút

1944-ben még csak 10 éves fiú voltam, ezért engem még nem vittek be leventének. Én néhány barátommal akkortájt csak hírből hallottunk a háborúról. Mikor a front már nem járt messze Hercegkúttól sem, egyre több katonát szállásoltattak a faluban is. Voltak itt németek meg magyarok is. Nálunk magyar katonák voltak elszállásolva. A faluban volt a tiszakarádi német katonai repülőtér parancsnokának a szállása is, így én sokat jártam arra szekérrel, mivel nap mint nap hozni és vinni kellett a tiszturat Tiszakarád és Hercegkút között. Volt itt az egyik embernek egy négyfogatos kocsija azzal közlekedett.

Sokszor csodáltuk a sok német vadászgépet, amint ott pihentek a nyárfák árnyékában, a farkukkal a fasor fele, így hűtötték őket nyáron, no meg védték őket az ellenséges légitámadástól is. Még emlékszem a Sárospatak felett lelőtt amerikai gépre is, azt is a német vadászgépek lőttek le végül. Az újhelyi légvédelem is sokat lőtte, de nem sikerült nekik eltalálni, ezért felküldték a német gépeket is, azok hozták le végül. Jól lehetett látni az ejtőernyős legénységet, ahogyan kiugráltak a zuhanó repülőgépből.

A másik eset, ami repülőgépekkel kapcsolatban történt, sajnos sokkal szomorúbb volt. Egy bombatámadás során hat vagy nyolc ember vesztette életét a faluban, köztük a nagybátyámék is. Ez úgy történ, hogy egy feltételezhetően német gép repült Hercegkút fölé, és mindenféle figyelmeztetés nélkül két bombát dobott a nagybátyámék házára. Ott volt akkor a faluban állomásozó katonák konyhája is. Sajnos nem élte túl a támadást senki. Azt mesélték, hogy bosszúból csinálták a németek, mert a szembe lévő házba nem akarták beszállásolni őket, mert ott már magyar katonák voltak, és nem akarta a házigazda a németeknek átengedni az első szobát, és akkor megígérték a tulajnak, hogy még visszakapja, és tévedésből lőtték ki a szemközi házat. De elég hihetetlen volt, hogy német németre támadt volna abban az időben. Az igazságot már nem fogjuk megtudni. Az biztos, hogy nemsokára megjöttek a szovjetek is, mert még a ravatalozása tartott a halottaknak, amikor már a front itt volt nálunk.

Még egy érdekes dolgot éltem át gyerekként a háborúból. Mivel én itthon maradtam, a tehenek legeltetése is rám volt bízva. Általában a Páncél-hegy alatti Mukrinca réten legeltettük az állatokat. Már szeptember lehetett, mert az aratás utáni tarlón voltak az állatok, és akkor láttuk, hogy egy nagyon hosszú szerelvény áll a síneken. Az utolsó vagonban magyar honvédek voltak szolgálatban, egész nap a szerelvény körül strázsáltak. Akkortájt a hadi szerelvényeket már nem volt szabad állomásokon várakoztatni, mivel tartottak a légitámadásoktól, így ennek a vonatnak is az állomáson kívül kellett várnia. Miskolcról ment valahová a frontra, hadifelszerelést szállítva. Naphosszat állt ott az a vonat, mi nem is igen foglalkoztunk vele igazán. Aznap éjszaka irgalmatlan nagy robbanásokra ébredt az egész falu. A magyar katonák gyorsan elhagyták a falut a hegyek fele, mert azt gondolták, az oroszok áttörtek a Tiszánál. Ők később a mostani 37-es országút irányában jöttek vissza a faluba. Egymást követték a robbanások. Az a magyar katona, aki nálunk lakott, jött vissza talán az elsők között, ő mondta, hogy felrobbant a lőszereket szállító szerelvény Sárospatak mellett.

Másnap mi is kimentünk megnézni mi történt. A vonat, ami tegnap még ott állt a síneken mára csak kiégett romhalmaz volt, a szerelvény mozdonya ferdén állt a síneken, egy másik mozdony meg a töltés oldalába volt fordulva. Egy csomó ember kötelekkel próbálta lehúzni a szerelvény mozdonyát is a sínek mellé, hogy ne torlaszolja el a vasúti forgalom útját. Akkoriban még két vágányon volt közlekedés Újhely meg Miskolc között, nem úgy mint mostanában. Elvileg úgy történt a dolog, hogy egy mozdony elindult a sárospataki vasútállomásról Miskolc irányába, csakhogy nem a szabad vágányon. Ezért a kétlyukú hídnál ezek összetalálkoztak egymással, és megtörtént a baj. A két mozdony összeütközött és felrobbant a kazánjuk, kigyullasztva a többi vasúti kocsit, melyek lőszert meg felszerelést szállítottak. Volt ott vagy harminc vagon. Ezek egymás után robbantak fel. Ezeket a robbanásokat hallgattuk egész éjszaka. A katonáknak szerencsére nem történt bajuk, ők időben leugráltak a szerelvényről. Egyesek azt mondták, szabotázs történt, lehettek akár partizánok is. Még sokáig lehetett azon a környéken lőszereket találni.

Gyerekként összegyűjtöttünk egy nagy kupacot, beletettük egy katonai sisakba, és beraktuk a patakmederbe majd tüzet raktunk bele. Nagyon szerettük nézni, ahogy egymás után robbantak fel a lövedékek. A front egyébként gyorsan, harcok nélkül átvonult rajtunk.

Rögzítette: Bréda Dávid
Rögzítés ideje: 2010. 03. 08
Elmondta: Matisz bácsi
Születési idő: 1934.
Település: Hercegkút
Katonai rang: civil