Mestellér János
vitéz Nagymáthé Gyula

 
Ezerkilencszáztizenöt. Az Isonzo-vonalon járunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai állnak szemben Olaszország hadseregével az Alpok hegység mesés tájain. Ebben a forgatagban találjuk magunkat Zagora és Plava települések közelében. Az olasz ágyúk hevesen dolgoznak, miközben a monarchia csapatai megpróbálnak rést törni az itáliaiak sáncain. Mivel alapvetően védelemre van berendezkedve mindkét fél, így egy-egy roham jelentős áldozatokat követel a támadóktól.

Mikor egy-egy katona elbukik, bajtársai megpróbálnak segíteni rajta, ám ez a legtöbb esetben nem elegendő élete megmentéséhez. Szakszerű orvosi segítségre van szüksége a sebesültnek. Ám a csatamező közepén nincs kórház, mely elláthatná a sérültet. Vagy mégis? Egy tartalékos főorvos alig harminclépésnyire az olasz lövészárkoktól állította fel kötözőhelyét egy házban. Ide kerülnek a sebesültek, és a jó doktor szakadatlanul látja el a sérülteket, jóllehet saját életét téve kockára ezzel másokéért. Négy óra hosszán át áll helyt a véres ütközet közepén, pedig az ágyúk tüze már a ház födelét is beszakítja. Még négy napon keresztül marad a frontvonalban. Ez idő alatt több mint ezer gránát repül a falura, melyben a rögtönzött szanitéc műhely áll. Az ötödik napon a zászlóaljparancsnok megtilja a helybenmaradást. Így az orvos visszavonul.

Tömérdek ember életét mentette meg az elvérzés és az elfertőzés veszedelmétől. Az Est nevű napilap 20 000 korona jutalomdíjat tűzött ki ,,magyar katonák példátlan vitézségének és önfeláldozásának elismerésére''. A katonaorvosnak járó 1000 korona doktor Nagymáthé Gyuláé lett. Mert így hívták azt a férfit, aki hőstettét véghezvitte a Zagora és Plava melletti faluban.

De ki is volt ez az ember valójában? A hősök neve általában életük egy kiragadott pillanatát örökíti meg, pedig nem egy csettintés alatt válik valaki hőssé, és nem csak addig marad az.

Nagymáthé Gyula 1887. decemberében született Zsujtán. Itt végezte az elemit, majd a felvidéki Lőcsére íratták be gimnáziumba. Innen az erdélyi Erzsébetvárosra került, ahol letette az érettségit. Mindig is orvos akart lenni. Beiratkozott hát az orvostudományira Budapesten. Az egyetem végzése közben Berlinben is medikus lett. A fizika tantárgyat nem mástól tanulta, mint báró Eötvös Lóránd professzortól. Az orvosi diplomát 23 évesen szerezte meg. Ő lett Magyarország legfiatalabb doktora. Eztán következett az első világháború, melyben a fent említett tettével tüntette ki magát. A Horthy-korszakban a kormányzó úr tette elismeréseként vitézi rangra emelte, és vitézi címmel tüntette ki. Zsujta és környékének vitézi telkein Hutkai Andrással osztoztak. A második világháborúban is részt vett, majd a fordulat után, mely számára név, rang, és birtokvesztést jelentett, ugyanúgy folytatta orvosi pályáját, mint annak előtte. Szolgálta a monarchiát, hősiesen helyt állt az első világháborúban. A Tanácsköztársaság idején személyesen Kun Béla osztotta be a Tiszántúlra orvosi szolgálatra. Majd érdemei elismeréseként vitézzé ütötték, de ő közben tovább praktizált. Végigharcolta a második világégést is, a Néphadsereg immár őrnagyként vette át. Orvosi pályáján kitartott a Rákosi rezsim alatt is, majd 1966-ban a Kádár rendszerben kérte nyugdíjaztatását.

Ám praxisát nem lökte félre. Továbbra is hivatalában maradt nyugalmazott orvosként. Élete 98-adik évében, 1975-ben megkapta 75 éves aktív praktizálásáért a vas diplomát. Így annak idején nemcsak ő volt a legfiatalabb, de az idő elteltével ő lett a legöregebb orvos is hazánkban. Jelenleg a zsujtai temetőben alussza örök álmát rokonai és betegei körében, kiknek életében életét segítette.  

vitéz Nagymáthé Gyula

Az Est című napilap cikke Nagymáthé Gyuláról