2011 utolsó heteiben valóra vált egy régi álmunk, sikerült megjelentetnünk Sztojalovszky Béla bácsi visszaemlékezéseit. A szerző még a ’90-es évek elején rögzítette emlékeit a II. világháborúról, ám majdnem két évtizedbe telt, hogy ez a hiánypótló munka napvilágot lásson. Sztojalovszky Béla szerette volna, ha visszaemlékezéseit még életében sikerül megjelentetni. Örömmel jelenthetjük be: Sikerült.
Mivel nem profitorientált szervezet vagyunk, nem folytatunk kereskedelmi tevékenységet. A könyvet azon tagjainknak és szimpatizánsainknak adományozunk, akik tevékenységükkel segítik munkánkat: Vagy aktívan részt vesznek projectjeinkben, vagy anyagilag támogat bennünket.
Amennyiben Ön szeretne egy példányt Sztojalovszky Béla: Visszaemlékezésem katonaéletemre és hadifogságomra című könyvéből, kérjük támogasson minket. Minden szimpatizánsunknak, aki legalább 2500 forintnyi adományt utal számlánkra, küldünk egy könyvet.
Egyesületünk tagjai kis példányszámban, önköltségükön adták ki a könyvet, ám ha elfogynak a példányok, a befolyt összeget a kiadvány utánnyomására fordítjuk.
Számlaszámunk: 10402757-50515756-82861016
Kéjük, a közlemény rovatba tüntesse föl: ADOMÁNY
Amennyiben adományozott, és igényel könyvet, kérjük küldje el postai címét Dr. Szilágyi George alelnök részére a következő e-mail címre: drgeorge@freemail.hu
A könyv előszava:
Szülőfalumban az idősek szóhasználatában a második világháború, mint új időszámítás kezdete jelenik meg: „front előtti” és „front utáni” eseményekre szelte ketté a sorsot a világégés.
Front után harminc évvel születettként iskolaidőmben, még „érctorkok harsogva zúgták a szélnek” a múlttalanok, vagy épp rovott múltúak által gyártott történelemképet, mint megkérdőjelezhetetlen dogmát. A múltunkat végképp eltörölni igyekvők által hallgatásba nyomorított nemzedékek közös emlékezete ennek betudhatóan erősen csonkult és torzult.
A kútba dobott, vérrel szerzett kitűntetések, elásott kardok, elégetett harctéri naplók, csak a tárgyi veszteségek, a ki nem sírt könnyek, az elharapott mondatok jelentették a sisakos keresztek igazi korhadását, az ottmaradt apák, fiúk, bajtársak sírjainak elvadulását, s végső besüppedését az idegen földbe. A szorítás enyhülésével, azóta sorra jelentek meg visszaemlékezések, rejtegetett, leporolt frontnaplók, vagy interjúkötetek, azonban több folyóméternyi emlékezet lett sírba víve, örökre elveszve. Túl sokáig tartott számunkra a hazugság és hallgatás kora.
A történelmet mindig az aktuális politika szája íze szerint szolgálják fel, azonban az ember egyénileg megélt történelme bármelyik magyarázatba illeszthető, kétségbevonhatatlan. Az egyéni emlékezet nem igyekszik történészi dobozokba gyömöszölni a megélt események során magával cipelt értékeket, vagy épp haszontalan, de szeretett dolgokat, ez sokkal inkább fordítva igaz.
Szerző könyve nemcsak egy katona, nem egy tüzérosztály, nem egy hadsereg, hanem egy kor, egy generáció meghatározó éveibe enged bepillantást. Neveltetéséhez, hazájához, esküjéhez híven harcolt az első vonalban, majd ugyanilyen hűséggel és emberséggel szenvedte a hadifogság éveit is. Könyve nem siránkozás, nem is „háryjánosos” dicsekvés: katonához méltóan, a rendelkezésére bocsátott eszközökkel igyekezett a képességei szerint legjobban helytállni a legnehezebb körülmények között is. Szabatosan, részletekbe menően fogalmazott mondatai emléket állítanak a harcok hőseinek, s egyszersmind például szolgálhatnak a jelen fiataljainak is, kik leckét kaphatnak kitartásból, hűségből, igazságra törekvésből.
A kötet a még élő, tisztességben megőszült egykori bajtársak számára is íródott, hiszen a Szerző nekik, velük és helyettük is emlékszik eseményekre, helyszínekre, melyek az életet, vagy épp a halált jelentették azokban a vérzivataros időkben.
A múlt folytonossági hiányának betöltésére ez a könyv kevés: több ilyen műre lenne szükség, ám egyre kevesebb még élő veterán van aki ha hajlandó is lenne, ereje fogytán van leírni, elmondani a vele történteket. Egyesületünk, céljához méltón ezért is vállalta örömmel ennek a könyvnek az Olvasóközönség elé vitelét, mi voltunk az első olvasók, ezért bátran ajánljuk minden kedves érdeklődőnek, olvassák, értsék, szeressék!
Pásztor Attila
az Észak-Magyarországi Hadtörténeti Egyesület elnöke
Észak-Magyarországi Hadtörténeti Egyesület - alapítva: 2009.
Az oldalunkon bemutatott lőszerek, robbanótestek, lőfegyverek hatástalan, gyűjtői darabok, semmilyen pirotechnikai anyagot nem tartalmaznak, kizárólag szemléltető és technikatörténeti érdekességként szerepelnek. Az oldalunkon esetlegesen előforduló, tiltott önkényuralmi jelképek, kizárólag a történelmi hűség miatt vannak szerepeltetve, azok semmilyen szélsőséges ideológiához való kötődésre nem buzdítanak!
AJÁNLOM AZ OLDALT
