Lovas Miklós visszaemlékezései
Mikor a front ideért, a Jászkarajenő felé vezető út mellett laktunk, az újbögi vasútállomás környékén. Ezen a részen a magyar katonák utolsó állásai a Szolnok-Tiszakécske vasútvonal mentén voltak. A lakosságnak a házak mellett óvóhelyet kellett készíteni úgy, hogy a ház bejárata és az óvóhely között futóárok legyen. Mi az óvóhely tetejét szárkúppal rejtettük el. Mikor lövöldözések voltak, ezekben bújtunk el, a házakban senki nem tartózkodhatott.
Egy alkalommal három magyar katona Tiszakécske felől részegen ment vissza alakulatához, és nem vették észre, hogy az oroszok már a vasútvonal mentén vannak, ahol egy géppuskát is felállítottak. Az egyik tanya mellől egy idősebb férfi a farakás takarásában kiabált nekik, hogy vigyázzanak. Sajnos ezt nem hallották meg, és az oroszok géppuskával lelőtték őket. A helyiek az út mellett temették el a holttesteket, tavasszal pedig az azonosító cédulájuk alapján szüleiket értesítették. Úgy tudom, a szülők mindhárom katona holtestét elvitték, azok nem Tiszakécskén lettek eltemetve.
Az oroszok Újbög felől támadtak, a magyar katonák folyamatosan szorultak Jászkarajenő felé. Parancsnokuk ordibált velük, mert hátráltak, ahelyett hogy az ellenséget lőtték volna. Két katona elbújt a gyulai tanya mellett egy betonkádnál, magukra rőzsét húztak. Az oroszok, mikor odaértek megtalálták őket, és elvezették a vasútvonal felé. Ott egymásnak háttal állították a két katonát, és puskaszuronnyal kivégezték őket. Az út mellett lettek eltemetve, további sorsuk ismeretlen számomra.
Egy "kötényezett", tereptarkára festett harckocsi támadt Jászkarajenő felől az úton, amikor az újbögi vasútállomás környékéről egy orosz ágyú kilőtte. A harckocsizók életben maradtak, és az út töltése takarásában gyalogosan visszavonultak a gyulai tanya felé. A harckocsit később az oroszok leöntötték valamivel, és meggyújtották. Évekig itt volt a kilövés helyén, nagy részét a lakosság szétbontotta.
Amikor a magyar katonák feladták a környéket, az oroszok megszállták a tanyákat. A mi házunknál a fal mellé sorba letették a puskáikat, majd kérték, hogy főzzünk nekik ételt, mert éhesek.
Az oroszok, miután az úton áthúzott telefonvezetéküket valami elvágta, partizánokat kezdtek keresni. Több embert egy falhoz állítottak, és követelték, hogy mondják meg, ki vágta el a vezetéket. Felállítottak egy géppuskát is a fallal szemben, és azt mondták, mindenkit lelőnek, ha azt az egy embert nem adják elő. Ekkor három német harckocsi jelent meg a mai Szentkirályi úton Kecskemét felől. Mindenki szétszaladt, az oroszok pedig megijedtek, és próbáltak visszajutni a Tiszához, majd azon át a túlpartra. Közülük rengetegen megfulladtak. A mi tanyánk környékén lévő oroszok is pánikba estek, mert a németek a harckocsikkal mögöttük jelentek meg. Meglepetésünkre puskáikkal a harckocsik felé rohantak, mert féltek, hogy bekerítik őket és akkor biztosan végük. A németek közben folyamatosan géppuskáztak, így ettől is rengetegen meghaltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
